Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1912

4

megismerésnek alapkőve az érdeklődés s ennek a tanár által való felkeltése lehet az az egyének szerint változó, sohasem általánosítható probléma, amelyről a miniszteri Utasítás tesz említést. Mert úgy fogni fel az Utasitás-t, hogy a tanár a maga egyénisége szerint más és más igazságot vonjon le a történetből, hogy az egyes alakokat különfélekép Ítélje meg, a középiskolai tanításban képtelenség. A középiskolai történet tanításban közfelfogás van s nem egyéni. Vitás kérdések, amennyiben el nem kerülhetők, itt úgy intézendők el, hogy a tanár egyszerűen felsorolja az ellenvéleményeket s legfeljebb azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy melyik a többség véleménye. így pl. tegyük fel, hogy Anonymusról, Béla király névtelen jegyzőjéről van szó. A vita, amennyiben még nem tartjuk befejezettnek, ma már csak a körül fordul meg, hogy III. vagy IV. Béla értendő-e. A többség IV. Béla mellé sorakozik s igy ez a közfelfogás; az illető tanár azonban az ezt bizonyító érveket és cáfolatokat nem tartja azoknak s magáénak vallja a régebbi nézetet. Könnyen megérthető, mennyire helytelen lenne a kérdés tárgyalását igy fejezni be: a többség véleménye

IV. Béla mellett szól; nézetem szerint ez helytelen ; én az ellenvéleményen vagyok. Az ilyen beszéd, ha gyakran fordulna elő, először is túlhaladná az u. n. középiskolai niveaut. Tudományos vitatkozásoknak, még ha magasabb szempontok vezérlik is a vitatkozókat, legfeljebb az egyetemeken van helye. A gimnáziumi ifjúság előtt, amelynek az ismeretköre még minden, csak nem szakszerű, az ilyen csak azt eredményezné, hogy a történetben nem látnának mást, mint végtelen bizonytalanságot, azt, ami a laikusok jó részének a meggyőződése, hogy a történet csak kétes-hitelű mondák gyűjteménye, hogy mindenről lehet pro és conta vitatkozni.

De más hátránya is lenne a vélemények ilyen fesz-