Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1912
A történet tai)itáSa. A gimnáziumi tanításra kiadott miniszteri „Utasítás“ szerint „a tanár egyénisége, tudományos meggyőződése, világfelfogása egyik tantárgynál sem olyan fontos tényezője a tanításnak, mint a történetnél.“ Az Utasítás e szavait csakis egyfélekép lehet magyarázni. A tanítás anyaga és célja szorosan megszabott valami, úgy, hogy nem mondunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a történet tanulságai egyetemesek, hogy azok mindenkire, aki tudatosan is elmélkedve tanulja a történetet, ugyanazok. Nincs tehát másra szükség, mint hogy ismerjük a tényeket a magok valódiságában, úgy, amint történtek, szántszándékos vagy akaratlan ferdítés nélkül; hogy minden dolgot az őt megillető súllyal mérlegeljünk, ne legyünk előítélettel semmi iránt. Egyéni világfelfogásnak, tudományos meggyőződésnek olyan értelemben vett érvényesítése, hogy általa a megszabott céltól eltérően más tanulságot vonjunk le a történetből, lehetetlen. A középiskolai történet tanítás anyaga rendkívül szűkre szabott s semmi- képen sem alkalmas arra, hogy belőle mást, mint dlta- lános történeti igazságokat hozzunk ki. Az általános igazságok pedig legkevésbbé sem azon tényezők, melyek a világfelfogás és tudományos meggyőződés érvényesülését megengednék, kivált középiskolai fokon. A történet tanulsága itt az ember fejlődése s a tanulás főcélja hazafias jellem képzése. Ezek elnyerése céljából pedig nincs szükségünk másra, mint hogy ismerjük jól a történetet. A jól
