Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1912

— 14 —

mondatja el, aki személyesen hallotta Kossuthot.

E példából az is látszik, hogy ahoz, hogy érdekessé váljék egy esemény, szükséges, hogy közelebb hozzuk azt a magunk személyéhez még időben is. Az ember én-jével való kapcsolatba hozásnak fontos módszere ez. A szereplők legyenek kortársak, úgy, mint Taine-nek, aki említi magáról, hogy mikor egy nagy müvén a levéltárban dolgozott, néha szinte kísérteibe jött, hogy azon kor embereit, akiknek iratai előtte voltak, nevökön megszólítsa és velők beszélgessen.

A közvetlen, a történeti alakokat kortársakká alakitó előadásnak eredeti és páratlan példája a Carlyle angol történetiró előadása, aki a szereplőket is, olvasót is gyakran tényleg megszólítja. Nem lesz érdektelen idézni pár sort a francia forradalomról irt nagy könyvéből. Az idézet a forradalom kitöréséből ad elő, mikor a párisi nép fellázad s hevenyében dárdákat veret, hogy azokkal fegyverezze magát. Így Írja ezt le Carlyle: „Ti fekete kötényü kovácsok, verjétek a vasat annál gyorsabban ; erős karral, kész szívvel. Itt is egy, amott is egy ember, csupa erő tetőtől talpig — felváltva csitteg-csattog s forgatja a nagy kalapácsot, niig az üllő cseng és reng bele, amig fejők felett meg-megdördül a vészt jelentő ágyú — mert most már van lőpora a városnak. Dárdák készülnek el, 50.000 belőlük 36 óra alatt: ítéld meg olvasó, vajon a fekete- kötényüek hevertek-e ?“ Ezen előadásban a kapcsolatot a megszólításokon kivül főleg a rendkívül élénk festés teszi. Az olvasó szinte önkívületbe esik s úgy emlékezik vissza, mintha Párisban lett volna, ahol Carlyle utcáról utcára vezette őt az események forgatagában.

A kapcsolat létesítésének még egy igen fontos tényezője van. Akik történetet olvasnak, jóformán kivétel nélkül mind meg tudják mondani, hogy olvasás közben hogyan jön elő nekik az idő, melyben az illető esemény