Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1912
12 nak szakaszai, amelyek körül mintegy csoportosul az általános érdeklődés s amely részre vagy ókorra rövidség okáért legyen szabad ezt a szót használnunk : romantikus. S most keressük a magyar történet romantikus korait; természetesen csak néhány példát, a legjelemzőbbeket. Ilyen egyeseknek Szt. László, Nagy Lajos, a Hunyadiak kora; másoknak pl. a török hódoltság, a vallási viszályok kora; megint másoknak a Rákóczy-forradalom, az 1848.-ki szabadságharc. E három teljesen különböző példából látjuk, hogy egyiknek az egy ember által képviselt nemzeti nagyság, másiknak a nemzet sülyedése és pártvillongásai, harmadiknak az egész nemzet nemzeti érzületének felébredése azok a tényezők, melyek a kort romantikussá teszik. Más szempontból tekintve: egyszer egy olyan haladó kor, melyet hirtelen hanyatlás követett, másszor a hosszú hanyatlások, harmadszor a hosszú hanyatlások közé ékelt rövid dicsőség a romantikus kor főtényezői. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a kérdés ezen az alapon, magát a történetet vizsgálva, el nem dönthető s hogy sokkal mélyebben kell utána járnunk a dolognak. Tárgyalásunk helyes alapját Carlyle Tamás szavai adják meg, aki a maga mély filozófiai vizsgálatai eredményeként mondja ki a nagy igazságot, hogy „önmaga előtt egy kor sem volt romantikus“. Ebből következik minden más s különösen az, hogy minden kor válhatik romantikussá. Az ok tehát, amely miatt egy-egy kor romantikussá válik, nem a történetben, az eseményekben, hanem magában az emberben keresendő. Köznapi, társadalmi életében az embert az érdekli közelebbről, ami az ő személyével valamiféle összeköttetésben van vagy hozható. így a szabó az utcán járva, az embereken a ruhát nézi; egy tanító az újságot lapozva, a közoktatásügyet s a tanítók ügyét-baját olvassa. De
