Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911
G füstbe oszlatták tervét. Pesten élve megismerkedik Nagy Miklóssal "és Gyulai Pállal, ki bemutatott verseit megdicséri. 1878-tól jobb helyzet Ígérkezik. „A Vasárnapi Újság szerkesztője megígérte, hogy amint csak lehet alkalmazni fog a szerkesztőségnél“. Verse jelenik meg a Petőfi Társaság Lapjában, a Képes Családi Lapokban és ezzel szükebb irói körben ismertté lesz. A következő évben beáll Verhovay Gyula szélső hangú lapjának, a hamarosan megszűnt Függetlenségnek munkatársai közé és politikai cikkeket szerkeszt. A mindig késve hozott tiszteletdíj nem elég Inczédynek. 1880-ban egy Írása miatt bíróság elé kerül, mely négy hónapi fogságra ítélte, amiről még szólni fogunk. Közben erőteljes verseket ír a Fővárosi Lapokba, Egyetértésbe, Aradi Hírlapba s munkásságával kis jövedelemhez jut. Élete útja most is döcögős, tele kátyúval, melybe mélyen belevágódik a boldogulás szekere. Megházodván, a hitvesasszony megkönnyítette gondjait, okos beosztással, szerető figyelemmel meleggé tette az igénytelen háztartást. Anyagi bajok most sem hiányoztak. 1890. végén Írja az anyjának, hogy sok vesződsége van neki is, feleségének is. Ekkor született első gyermeke, Miklós. Az apa büszke volt, az okos, élénk fiútól sokat várt a jövőre. Betegágynál c. versében remegve, de bizva várja Isten gyógyitó kegyelmét az ártatlan betegnek ; maga szívesen tűr; ha „engem csapdos villámod, érzem benne az igazságot.“ A sors máskép határozott: A kis Miklós 1900-ban meghalt. Aztán még két fia született, úgy összenőtt velük szeretetben, mint ággal a virág. Ebben a körben fogant nehány szive belsejéből szakadt költeménye. A szeretet mindent átható melegségét érezzük a karácsonyról írt nehány képben. Díszre szorul a szegényes fenyőfa, de nincs rávaló. Megható tanakodás után előkerül a ládafiából pár rejtett garas :
