Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911

5

perzsel, mint villám olthatatlan. Reviczky Cyula is „kéjes tüzhalálra“ vágyik, a „szerelem máglyáján“ akar meghalni. Inczédy verseinek érzéki íze saját felfogásában is gyökerezik. Fogsága idején írja abból az alkalomból, hogy egyik újság „merész“ költeményét nem közölte, holott szerinte csak a prüdéria botlik rajta: „Én sokkal károsabbnak tartom azokat a verseket, melyek tele vannak holdvilággal és „tiszta“ szerelemmel, melyekben a szerelemnek semmi köze a vérhez; a vérnek ezt a forróságát újra bele kell vinni a poézisbe.“ Nála nincs „törvénye“ a szerelemnek, törvény a szerelem maga. Örökös kéjnek mámorában álmodjuk életünket át.

A szerelem, mely ifjúságában epesztette, nem ölte meg a lelkét. Uj, más szállakkal szőtte érzései selyem- szövetét. Sok forró vers után a hitves képe száll hozzá, hogy vigan-búsan házas életet éljen. Búcsút mond Kucz- kay Vilmának a szép szarvasi leánynak, a Simon Vilmáknak, Emmáknak, Nelliknek. „Búvomban“ megházasodtam, mondja egy humoros versében. Nyugtatva érzése csendes, meleg fészekben vált mélyebbé és állandóvá. 1887. dec.

1. vette feleségül Rónyay Máriát. Volt, ki megossza élete gondját s feledtesse ami a múlté. A 31 éves költő (született Szarvason, 1855. dec. 20.) sok nélkülözésen ment át. Gyerekkora óta nyomta a szegénység súlya. Apját 9 éves korában vesztette el, özvegy édes anyja nem tudta támogatni. Mint jogot tanuló közben nevelőnek megy s Nagyváradról, Kecskemétről küldözgeti panaszos leveleit anyjának, testvéreinek, rokonainak. 1878. februárjában Írja Pestről, hogy egész hónapig nem evett meleg ételt, kenyér és szalonna a tápláléka. Tollával jut egy kis jövedelemhez, de oly szűkösen, hogy csak tengődik. Hazulról kér támogatást, de legtöbbször hiába. Ambíció sarkantyúzza. Még 1872-ben azt Írja nénjének, hogy buzgón tanul jogtörténetet, Bécsbe készül, jogi iró akar lenni. Körülményei