Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1909
15 esetben ellenkező lévén, az oxygén a negativ lapon vált ki s igy a negativ lap ismét ólomoxyddá lesz, a positiv sarkon kiváló hydrogen pedig az ólomsuperoxydot redukálván ez is ólomoxyddá alakul. A két lap egynemüvé válik, közöttük a feszültség különbség megszűnvén a másodrendű áram is megszűnik. Planté az ólomakkumulátor feltalálója valóban úgy vélekedett, hogy úgy az akkumulátor töltésénél, mint kisütésénél ama kémiai változásokban, amelyek az elektródokon lejátszódnak, csak a víznek alkotó részei vesznek részt. Szerinte a töltési folyamatnál a midőn tehát áramot (elsőrendű áram) vezetünk az akkumulátorba a kémiai processus a következő : Töltés: -j- sarok Pb O —sarok Pb O a viz felbomlik HzO= O -j- H2 Az áram bevezetés után, tehát a töltés bevégzése után az eredmény : Pb O-j-O = Pb Oz; PbO + 2H Pb+HzO szóval; -f- sarok Pb 02 — sarok Pb oxydáció redukció. Az elsőrendű áram kikapcsolása után az akkumulátor sarkait kapcsolva egybe kisütjük az elemet, melynek eredménye: H20 = 2 H-f O-f- sarok (elektród) Pb Oz+2 H = Pb O + HzO — „ „ Pb + O = Pb O Mivel az áram által szétbontott vizmolekulák a positiv elektródon ismét visszaalakulnak, úgy eme felfogás értelmében a sav specifikus sűrűségének a töltés folyamata alatt állandónak kellene maradni.
