Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1909
14 esetekben hathatósan támogatnak bennünket az akkumulátorok, melyekbe egyrészt elraktározható a fölös elektromosság másrészt, melyekkel elszállíthatjuk az elektromosságot. Ilyen gyűjtők előállítására Gaston Planté szerint legalkalmasabbnak bizonyult az ólom (Pb.) Az ólom akkumulátor legegyszerűbb formájában melyet Planté 1860-ban készített két egymástól elszigetelt s hengerszerüen összecsavart ólomlap, a mely hígított kénsavba van mártva ; alkalmas áramforrásból bevezetjük a galván áramot az így készült ólomlemezes elembe a mikor is az áramot, helyesebben elektromos munkát elraktározzuk. Tekintet nélkül a jón elméletre pusztán kémiai alapon a következőképen érthetjük meg eme elraktározást. Két kémiai jelenség merül fel ilyenkor oxydáció és redukció. A hígított kénsavba merülő ólomlapok kis ideig sem maradnak meg tisztán, mert ezeket megtámadja a levegő oxigénje, megbámulnák s ólomoxyd képződik rajtuk. Az áram behatása következtében a kálódon kiváló hydrogén az ólomoxyd okxygénjét magához ragadva vízzé egyesül, s az edény folyadéktartalmával összekeveredik, mig a positiv sarkon kiváló oxygén reárakodva a positiv lapra azt ólomsuperoxyddá változtatja, szóval oxydálja. Az eredetileg két egyforma elektród tehát olyan elektródokká alakult át az áram hatása alatt, a melyek között már most meghatározott nagyságú elektromos feszültség léphet fel. Az áramforrás kiiktatása után kapcsoljuk össze az akkumulátor két sarkát, a létesült feszültségkülönbség folytán oly áramot kapunk, mely a polarizáló árammal ellentétes irányú. A körfolyam tehát megfordult. Az áram iránya jelen
