Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1908
8 latkörbe, a mely a gyermek lelkivilágát alkotja. A tanár a beszédgyakorlatok folyamán az elvégzett olvasmánnyal kapcsolatban mindig fog találni olyan anyagot, a mely- lyel a tanuló figyelmét és érdeklődését ébren tarthatja. Olyan nyelvről lévén szó, a mely a magyar tanuló anyanyelvétől majdnem minden tekintetben elütő, a nyelvtan tárgyalásánál a tanuló figyelmét a magyar nyelv és a német nyelv specificus sajátságaira hívjuk fel, rámutatván arra, miben egyezik és miben tér el e két nyelv egymástól. Német tankönyveinknek is leginkább az volt a nagy hibája, hogy többnyire német tanulók számára irt német nyelvtanok nyomán haladtak, azon sajátságokat pedig, a melyek a magyar tanulónak nehézséget okozhatnak, nem tartották szem előtt. Összehalmoz tak minden nélkülözhető és fölösleges nyelvtani szabályt, de nem figyelmeztették a tanulót azon, gyakran kicsinyes, említésre méltónak nem tartott, a magyar nyelvérzék szempontjából eltérő sajátságokra, a melyek az idegen nyelvet tanuló magyar tanítványnak oly gyakran nehézségeket gördítettek útjába ; pedig épen ezen iskolai tankönyveknek volna feladata, a tanuló fáradságos munkáján könnyíteni. Tanulóink Írásbeli dolgozatait végig lapozgatva, mennyi közösen előforduló és gyakran (gondos figyelmeztetés és magyarázat hiján) állandóvá lett apróbb hibákra lelünk, a mely hibák nem keletkeztek volna, ha a tanulót a nyelvtan jó eleve ezek kikerülésére figyelmezteti. Ilyen, a magyartól elütő sajátság pl. hogy a tárgyas ragozásban álló ige mellett a tárgy a németben mindig kiteendő, a magyarban nem, mert benfoglaltatik az ige ragjában, vagy ha a főnév előtt
