Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1907

- 19 Minden szava szinte súllyal esett ilyenkor a hallgatók fülébe s megtalálta az utat a szívhez, megremegtette a keblet: de csodálatos, bántó, sértő soha sem volt. Egyéni tulajdonságai itt nagyban segítségére voltak, hiába, más azt nem igen tudná utána csinálni.

A férfias erő, mely egész lényéből sugárzott, hatalmas teste az egészség mintaképe, — maga is mondja, egyszer volt beteg életében, — csengő, átható hangja mint külső tényezők erősen fokozták ilyenkor szavainak a hatását; hát még aztán a lelkesség, a komoly érzés s az őszinte meggyőződés, hogy a mit ajkai mondanak, az utolsó betűig igaz : hogy ne hatottak volna mindannyiszor, mikor annak szükségét érezte.

De tanítás, magyarázat közben is ilyen. Hogy neki tudott lelkesedni, hogyfel tudottmindenkitlelkesitenUAzután meg a tudásnak a biztossága, terjedelme, mélysége! S minden komolysága mellett mily szeretettel tudott az ifjúsággal tréfálkozni. A feleltetéseket sokszor fűszerezte ezzel s néha annyira belemelegedett, hogy ő maga többet felelt, mint a tanítvány.

Mint a főgimnázium igazgatója igen komolyan fogta fel azt a kötelességet, hogy minden tanulót meg kell látogatnia s az apai ellenőrzést a tanuló lakásán is gyakorolnia. Minden tanulóját, minden évben 2—3 szór is meglátogatta s hogy tudott a fiuknak aprólékos dolgai felől is érdeklődni s akár kicsi, akár nagy volt a meglátogatott, meg tudta szólaltatni az elébe adott kérdésekkel. Sok szülő és lakásadó talán ilyenkor szerette meg.

A tanulók fegyelmi ügyeiben egészen sajátságos volt. Csendes napokban is igen gyakran kifakadt a tanulói pajzánság megnyilatkozásai miatt, sokszor mondogatta, ezzel vagy azzal szemben szigorúan kell eljárni,

2»