Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906
a fohász szárnyain fölemelkedjem Istenhez! Mindenható Isten, minden erő örök forrása, Te tegyed erőssé ami erőtlenségünket, hogy az uj iskolában megújult erővel teljesíthesse tanárkarunk s ifjúságunk mindazon emberi kötelességeit, melyet a Te akaratod elénk irt. Bölcs Isten, világíts be bölcsességed éltető fényével ami leikeinkbe, hogy Téged félve szeretve gyakorolhassuk az ember nevelés munkáját oly tapintatosan, annyi türelemmel, oly lemondással és önmegtagadással, mennyit mi drága mesterünk, a Jézus Krisztus tanúsított, midőn Tőled nyert missióját e földön betölté. Jóságos Isten, támogass bennünket az ember nemesítés azon munkájában, melyben a példaadás többet ér minden szónál. Szent Isten szenteld meg a mi nevelői törekvéseinket s éltető szent lelkeddel koronázd meg a mi munkásságunkat. Szeretet Istene, hasson át bennünket a Te kiapadhatatlan szereteted, hogy az Istenimádás, emberi hála és kötelességszeretet lelkesedésével terjeszthessük a Te országodat az igazságnak, békének, boldogságnak országát. Hallgasd meg a mi könyörgésünket Istenünk és Atyánk most és mindörökké Amen ! Hogy pedig a tanulók se maradjanak ki a közreműködésből, befejezésül Rumpf Pál Vili o. tanuló elszavalta az iskola egykori költői lelkű növendékének Székely (Nuszbek) Sándornak alábbi hatásos szép ódáját: Ünnepre gyűltünk ! . . A rohanó élet Fejünk fölött megállt egy percre ma! A tudás régi háza im mivé lett: Büszke hatalmas, modern palota ! . . 40
