Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905
18 — Megtaláljuk azt Dr. Farnell szavaiban, melyeket ez 1905 május 30-án hozzá intézett, mikor az oxfordi egyetem Hauptmannttiszteletbeli doktorává (doctor literarum honoris causa) avatta. Az üdvözlő beszéd idevágó passusa a következő: artem scenicam ita redintegravit, ut nova quaedam carminis species videatur enasci; sublimiorem veteris tragoediae canorum ad rés humiliores, etiam sor- didiores accomodare valuit; denique fabulas tales docuit, quales ratione scribendi ut ita dicam phantastica compo- sitae tarnen summám vitae communis veritatem, precipue tenuioram labores gaudia somnia lacrimas tamqam in speculo referunt. E szavak találóan, tárgyilagosan jellemzik a költő írói fontosságát kedvezés, ellenszenv nélkül. Hauptmann ma 44 éves, működésétől még sokat várnak. A jövőbe nem pillanthatunk, eddigi alkotásaival érdemessé tette magát az utókor hálájára. Térjünk már most át drámáinak vizsgálatára, különös tekintettel főbb alkotásaira. 111. Ein Dichter sein mit Strahlenkranz und Krone Bei dessen Tonen lauscht die ganze Welt, Sein Sessel schwergeballte Wolkentrone, Am Firmamente leuchtend aufgestellt, ln seiner Brust die Sprache jeder Zone Von dessen Leier Blitz und Donner fällt. Mikor Hauptmann e sorokat írja, nem is sejtette, hogy álma valóra válik. Első szerény kísérlete a „Prome- thidenlos“ (1885) c. 13 énekes epikuma, melyen erősen megérzik Byron (Childe Harold) hatása; a költemény éretlen, ifjúkori termék, sok helyt zavaros és élvezhetetlen. A költő később maga is érezte e hiányokat s megsemmisítette a könyv egyes példányait, úgy, hogy
