Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

ma a ritkaságok közé tartozik. Egy Selin nevíl ifjúról szól — voltakép magamagáról — ki az építészet és költészet múzsáinak kalauzolása mellett tengerre indul, bejárja Spanyolország és Itália partjait, ott az éhezők, az elhagyottak, az erkölcsileg romlottak láttára elfogja a világfájdalom. Dalait ezentúl ennek szenteli. A „reménytelenség sziklájára“ akar visszavonulni, de visszatér az életbe, újra csalódik, végre összetöri lantját s a tengerbe ugrik. Fogyatékos a „Promethidenlos“ forma és tartalom szempontjából egyaránt. Említést csupán azért érdemel, mivel visszasugározza a lelkes, fiatal költő erős social- ethikai vonását. A mi a „Takácsokban“ elementáris erővel kitör, az csírájában már itt található. Személyes jó barátja Hanstein említi, hogy „összeolvasott mindent, a mit természet és államtudomány, valamint theologia szempontjából sociologiáról írtak. Vezetői Darwin és Marx, a nélkül azonban, hogy egy bizonyos politikai párthoz csatlakozott volna.“ A „Promethidenlos“ a költő leikébe enged pillantani, megismertet elveivel, eszméivel. A mi itt még zavaros, éretlen, homályos — az későbbi müveiben érett, tisztult, művészi.

Első drámája, mely hírét megalapította, a „Vor Sonnenaufgang“ (Napkelte előtt) czíinet viseli. 1889 okt. 20-án adták először a „Szabad színpad“ (Freie Bühne) nevű egyesület rendezésében a berlini Lessing- színházban. A mű már előbb megjelent a könyvpiaczon, a közönség jó előre értesült tartalmáról és kellőkép készülhetett fogadtatására. Első előadása lármás, mondhatni viharos volt. Nagy sikert nem aratott, annál nagyobb feltűnést keltett, mert tekintetbe veendő, hogy Berlin mindeddig nem látott ily irányú darabot nyilvános színpadon s a „Szabad színpad“ ilynemű zártkörű előadásai is még a kezdet nehézségeivel küzdöttek.

o a

Tárgya: a Krause család pusztulása. Az öreg pa”<-» 19 —

2*