Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

s

Wagner hatása a nyolczvanas évekig tait. Ez időtájt a német költészet új ösvényekre lép, forradalmi hangokat hallat, hangulata lázas, izgatott. Mintha felelevenednék a XV11I. sz. Sturm és Drangja! Ez a mozgalom, mely napjainkig tart, melynek mi is részesei vagyunk: a „naturalistikus“ költészet jegyében született meg. Főbb képviselői: Fulda, Sudermann, Hauptmann. Fulda hanyatlása csakhamar bekövetkezik, követi őt Sudermann és ezentúl Hauptmann Gellért az elismert vezér. A „legifjabb Németország“ e mozgalma eredetileg a líra terén mutatkozik, utóbb átcsap a regényre és drámára. A naturalismussal kapcsolatban több új — Párisból átültetett — műszó honosodik meg: decadence, fin de siede, modern költészet (Die Moderne), Symbolismus (mint a naturalismus ellentéte.) Az új irány eleinte félénken jelentkezik, később mind határozottabb alakot ölt és a nyolczvanas évek végén aratja első nagy diadalait. 1889 ben előadják Hauptmann első drámáját, ugyanabban az esztendőben arat Sudermann „Becsülete“ nagy színpadi sikert, 1890 január 29-én jelenik meg az új irány központi folyóirata (Freie Bühne für modernes Leben.)

Szükséges megjegyezni, hogy a naturalismus — kizárólagos uralma ellenére — még fénykora idején sem tudta a német irodalompártoló közönség nagy részének rokonszenvét kivívni; a közönség -- eszthetikai, társadalmi és politikai okokból — tartózkodóan viselkedett termékeivel szemben. A Schiller-féle költészet felelevenítését és folytatását várták, költőjük: Wildenbruch Ernő. Nevéről nem szabad megfeledkeznünk, ha a legújabb német Sturm és Drangról szólunk, mert ő a régi irány leghivatottabb lírikusa és színműírója. Wildenbruch a nagy háború hatása alatt kezd verselni; kezdetben nem méltányolják — beküldött színmüvei a papírkosárba kerülnek. 1881-ben tűnik fel első ízben „A Karolingok“