Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905
Hauptmann Gellert drámája, I. Az 1870-ik év határt jelöl a német birodalom történetében. A német-franczia háború megteremtette a német egységet és megvetette alapját a német birodalom nagyszerű gazdasági fellendülésének, mely a politikai egységet nyomon követte. A megújhodás 'kiterjedt a társadalmi és gazdasági élet minden tényezőjére, nem csoda tehát, ha mindenki várakozással tekintett a költészetre, abban a hitben, hogy a korszakalkotó politikai esemény azt is uj életre kelti. Reményében mindenki csalatkozott — az irodalmi megújhodás elmaradt, a költők hallgattak. Litzmann érthetetlennek tartja a német költészet ez érzéketlenségét, utal az 1813 iki szabadság- harcz gazdag költészetére, összehasonlítja azt a 70-es évek irodalmi produkcziójával — az eredményt a lira és dráma terén szégyenletesnek, az epika (regény) terén igen közepesnek mondja. Barthels ellenben úgy vélekedik, hogy a „nagy esztendő“ nem is támaszthatott fel egyszerre új költői nemzedéket, a hazafias líra eszméit