Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

pedig jó előre lefoglalta már az 1813-iki szabadság- mozgalom, körét a császárság megteremtése sem szélesíthette ki, új eszmékkel nem gazdagíthatta, a fellendülést csak idővel hozhatta az új milieu — a sociális átalakulás. S a német költészet fejlődése és mai állapota ez utóbbinak látszik igazat adni. Eredményképp tehát kimondhatjuk, hogy az 1870—71 háború közvetlen irodalmi hatása elenyésző.

A német szellemi élet centruma ezentúl nem Weimar (Goethe, Schiller, Wieland), nem is Bécs (Grillparzer, Hebbel, Laube), hanem — Berlin. Ez utóbbi vezet politikában és irodalomban egyaránt. A centralisátió nem vált hasznára az irodalomnak. A berlini fiatal gárdát igen közepes talentumok alkotják — Lindau, L’Arronge, Bürger Hugó az uralkodó szellemek. A színpad a franczia ízlésnek hódol, a színház iránti érdeklődést a felületes, frivol darabok özöne tartja ébren. A „győztes“ hódol a „legyőzöttnek.“ E francziás — ifj. Dumas, Offenbach és társai által inspirált — irány vezére: „a jelen embere“ — Lindau Pál. Vészthozó befolyásával irányítja a kor költészetét, félelmetes kritikája egy időre elnémítja az ellenzéket. Működése bénitólag hat a vidékre is, a német fő- és székváros lelki szegénysége itt is lenyűgöz minden magasabb szellemi törekvést. A közönség jobb ízlésű, komolyabb elemei még mindig Schiller darabjain lelkesednek és örömmel köszöntik azt a mozgalmat, mely két jelentéktelen vidéki város nevéhez fűződik. Ez a két város: Meiningen és Bayreuth.

A meiningeni herczeg személyes vezetése alatt álló színtársulat czélul tűzte ki a klasszikus darabok előadását a modern színpadi technika és színpadi művészet minden eszközének felhasználásával oly értelemben, hogy a darabok előadásánál minden a költő czéljának alárendeltessék, Érvényre juttatták a történeti színezetet dísz-