Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

ben erős és az iskola nevelői érdekei iránt kegyeletes elismeréssel eltelt távozó ifjakat kellene az életnek átadnunk.

Aztán kerül a szóbeli érettségire a sor. Ennél is az eljárás sok visszáságra szolgáltat okot. Nevezetesen a betűrendben lefelelők népes iskoláknál három négy napig várnak tétlenül az utánuk következők vizsgálatára. Az, akiknek sikerült önbecslése szerint jól lefelelnie, a siker örömétől elkapatva, mulat, szórakozik s túl teszi magát az iskola fegyelmi követelésein. Ezzel előbb megállapított értelmi érettségének jó értékét lerontja erkölcsi éretlenségének sokszor kínosan meglepő tényeivel. Az ellenben, kinek talán jó igyekezete daczára sem sikerült várakozása szerint jól megfelelnie, elkeseredik, kétségbeesik s a lelki gyötrelmek kínos befolyása alatt botrányra vetemedik.

Mind ezen az iskolai érdekeket kínosan sértő bajokon nem volna lehetetlen segíteni. Igaz, hogy arra első lépés lenne az 1883. XXX. középiskolai törvény nehány szakaszának megváltoztatása. Miután azonban az érettségire nem is az iskolának, de az államnak van szüksége, tegye meg az iskola tanítási sikerének és nevelői érdekeinek védésére a változtatást maga az állam.

Mondja ki a törvény megfelelő szakaszainak módosításaként, hogy érettségit csak azon tanuló tehet, ki az első félévben az összes tantárgyakból legalább elégségesre megfelelt s legfeljebb egy elégtelen jegygyei folytatja tanulmányait s az Írásbeli érettségin dolgozatait legalább elégségséges eredménynyel elkészíti. A szóbeli érettségihez leendő járulhatás kérdése felett döntsön, aztán innen túl is az elnök és a kormányképviselő jelenlétében tartott előértekezlet. Ki ezen mérték alatt marad, az csak osztályismétlő lehet. Az igy osztály- ismétlésre utasított tanuló a nyolczadikban előjövő ősz— 52 —