Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

öreg Wann lakásán találjuk magunkat a harmadik felvonásban. Pippa és Michel betérnek ide; Olaszországba készülnek, mert Helhiegel Velenczében megakarja tanulni az üvegfúvás mesterségét. Wann elaltatja az ifjút, aki álmában bejárja a lagúnák városát. A negyedik felvonásban már ott találjuk a félelmetes Huhnt, hörögve, tehetetlenül Wann lakásán. A Pippáért vívott élet-halál harczban Wann maradt a győztes. De Huhnnak még van annyi ereje, hogy tánczra szólítsa fel a szép leányt. Pippa tánczol — aztán holtan esik össze.

A realistikus rajzzal kezdődő rege csakhamar beletéved a Symbolismus útvesztőibe. Egyre érthetetlenebbé válik és ha végére értünk, megfejthetetlen talány előtt állunk. Egy világos: Pippa nem lehet más, mint a fantasia, az illusió, vagy a mint a költő maga mondja: „a szép utáni vágy“. — Hosszas, sóvár tekinteie, mely az ifjúéval találkozik, szétdúlt haja, bachantikus táncza ezt bizonyítja. A többi személynél azonban találgatásokra vagyunk útalva. Stein Fülöp (Leipziger lllustriste Zeitung 32ÓÓ sz.) a következő magyarázatot adja: Michel Hellriegel a fiatal német ábrándozó (Träumer), Wann (aki a regében mint „mythikus személy“ szerepel) az ész embere a lét magaslatán; Huhn a brutális élet, mely nyomon követi s végül megöli a fantasiát, az illusiót. A magyarázatot elfogadhatjuk, csakhogy általa a költemény értéke nem emelkedik. Szép részletekben ez is bővelkedik (igen hatásos az első felvonás, Michel álma stb.) — mint egész teljesen elhibázott.

Még pár szóval meg kell emlékeznünk a tárgyalt drámák nyelvéről. Ez két véglet között mozog és a tárgyhoz alkalmazkodik. Egyfelől a naturalistikus színezetű dialektus, másfelől a rhapsodistikus ömlengés. Amaz a naturalistikus ízű drámák, emez a symbolikus mesék és regék nyelve. A költő kitünően ismeri szülőföldjének,