Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

C*

Sziléziának tájszólását és kifogástalanul alkalmazza a legtöbb drámában (Takácsok, Henschel, Rose Bernd stb.); kivételesen előfordul a berlini (Hódbunda), bécsi (Kramp- ton) szász. A nép nyelvét, szólásait, a megszólalásig hűen adja vissza. Több kifogást tehetni a mesedrámák nyelve ellen. A modern lira szellemében eredetiségre törekedvén, szokatlan szavakat (Ruch), szófüzéseket (Son- nenglockenklang, Wunderglockenspiel, Ringelreihenflüs- terkranz; schon, schönes Rautendelein, rot, roter Wein stb.) és képeket (vom dunkeln Vliesz der Tannen; blzfties Blütenblut scheint dir das Meer; lieblicher Buhle stb.) alkot. Valóságos nyelvi szörnyűségek a következők: im Abgrundhauch des Unsinns; gieb mir Wasser, dass ich die giftig stechenden Flammenzungen im Schutt der ausgebrannten Trümmerstätte auslöschen kann; Berges- Wunder-Fabelblüte; Balsamregenschauer; wie eine Wand von fischmaulschnappenden Weibsvisagen; hier keltern typhonische Mächte den gellenden Qualschrei rasender Ootteserkenntnis, Seelenfutternäpfchen; das sauerkrautfressende, schweinsborsten-rüdige Rüpel-Gesinde) stb. Ezek mellett igazi szépségekre akadunk: ott a

hol kerüli a dagályt, a hol egyszerűbb hangok csendülnek meg, ott a maga teljes pompájában ragyogtatja tehetségét, úgy, hogy meg kell vallanunk, hogy e téren is megérdemli a babért.

Végére értünk költőnk eddigi írói működésének; müveinek eszthetikai értéke igen különböző: elsőrangú termékek mellett teljesen jelentéktelen és elhibázott alkotások. Irányadók e müvek elbírálásánál a különböző szempontok, melyek a bírálat alapjául szolgálnak. Mindazonáltal kétségtelen, hogy „A takácsok, Hannele, Az elsülyedt harang“ oly alkotások, melyek halhatatlanságra számot tarthatnak.

— 49 —

4