Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

nek a kolostor alapítását köszönhette. Starschenszky gróf az alapítója, ki véletlenül ráakadt az előkelő származású, de nagy nyomorban élő Elgára, megszerette és feleségül vette. Elga hűtlenséggel fizetett szerelméért és nagylelkűségéért. Titkon találkozik Oginskyval, de férje meglesi és elfogatja kedvesét: ez az utolsó pillanatban elmenekül és Starschenszky, meggyőződve felesége el- vetemedettségéről (mikor megbocsátás fejében saját gyermekét is meg akarja ölni), leszúrja Elgát. A barát, a ki a dolgot elmeséli, maga Starschensky.

Eredetiség nélküli, mindennapi tárgy: a szégyenletes helyzetből felmagasztalt nő hűtlensége. Hauptmann keveset alaMt a történeten, az eszközölt változások pedig nem válnak a tragédia előnyére. Tagadhatatlan, hogy drámai feldolgozásra alkalmas tárgy: nincs is hatásos jelenetek híjján; ügyes a darabos, drámai rövidségü nyelvegyébként sok a kifogásolni való. Felesleges a keret: a két idegen megérkezése és megszállása a kolostorban -- minek ez? Csakhogy költőnk szereti az álmokat s megragadja az alkalmat, hogy a lovaggal megálmodhassa a rideg vendégszobában a kolostor alapításának történetét. Novellában indokolt a keret alkalmazása, mert szemlél- hetővé teszi az előadást, drámában ellenben nincs értelme. Hauptmann a cselekvényt nagyjából meghagyja, csak a végén változtat. E módosítás nem szerencsés és a színházi benyomás fokozása czéljából történt. Grill- parzernél — mint természetes is — a nő lakói bűnéért — Oginsky elmenekül. Hauptmann megfojtatja Oginskyt és kiterítteti, majd odavezeti nejét holttestéhez, ki megundorodva fordul el férjétől. (E befejezés emlékeztet „Monna Vannára“, ki szintén mcggyülöli Colonnát). Ez túlságosan mesterkélt, raffinált bosszú. A befejezés nem kielégítő — a lengyel gróf gyilkosság útján akarja újból megnyerni Elgát! Elga szavai után: „Ich hasse dich! Ich