Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

strakcziójával sikeresebben oldja meg feladatát. A dramatizált monda egyébként bővelkedik szép részletekben (a salernói út elbeszélése, az utolsó felvonás) ragyogó nyelvével, mely nagyban hasonlít „Az elsüllyedt harangéhoz“, mintegy pótolni és palástolni igyekszik a hiányokat. Finom megfigyelés, hogy az érzéki momentum a leány vallásos rajongás-sziilte áldozatkészségében lassan- lassan fölülkerekedik.

A „Henschel-fuvaros“ pendant-ja a: Rose Bernd (1904). Ott férfi a sors áldozata, itt nő. A szerencsétlen Bernd Rózsi tragédiája, kit első ballépése óta a sors kegyetlenül üldöz, újabb és újabb csapásokat mér rá, végre azok súlya alatt összeroskad és kétségbeesve megfojtja gyermekét. Henschel fuvaros sorsa is mostoha, de helyzete nem reménytelen, egy kis férfiassággal köny- nyen változtathatna állapotán. De Bernd Rose, az egyszerű parasztleány hiába küzd, hiába kiáltja oda a végzetnek: félre az útból! Ez irgalmatlanul összetiporja. Bárhová menekül az üldözött vad, mindenütt leskelődik rá a halál. A darab borzalmas következetessége, hősnőjének szánalmas vonaglása undonal tölt el; érezzük, hogy a világ mégsem olyan kegyetlen, mint a milyennek a költő rajzolja, hogy a véletlennek ily sajátságos összejátszása úgyszólván meghalad minden emberi számítást. Oly költői termek ez, melyben nem tudunk gyönyörködni (már tárgyában rejlő rútságainál fogva) a részletfestés minden kiválósága mellett sem.

A kritika jóformán meg sem emlékszik Elgáról( 1905) mivel csupán átdolgozása és drámai átalakítása Grillparzer: „Das Kloster bei Sendomir“ czímü novellájának. Az osztrák költő novelláját figyelembe véve, a következőkben foglalhatjuk össze tartalmát: két idegen, úr és szolga, a sendomiri kolostorba érnek, hol egy barát elmeséli nekik azokat a különös körülményeket, amelyek-