Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

34 —

sebb színműnek nevezi, a mit az utolsó években német nyelven írtak.

Az 1895-ben megjelent „Florian Geyer“ ismét a „Takácsok“ nyomdokán halad. A parasztlázadás (1525) változatos eseményeit tárgyalja. Hosszas, évekre szóló tanulmány eredménye. Mikor a dráma elkészült, nagy tehertől szabadult költője, mivel a két évre terjedő forrás tanulmányok más irányú munkásságát teljesen megakasztották (saját vallomása). Főforrása Zimmermann müve a német parasztlázadásról. Geyer Flórián, Götz, Kohl, Bubenleben, Hippier stb. mellett e mozgalom egyik vezéralakja. A történeti források csak hézagos adatokat tartalmaznak életére és szereplésére vonatkozólag. Hutten és Sickingen kortársa, eleinte Götz ellen küzd, majd Páviánál harczol, végül a parasztmozgalomhoz csatlakozik. Göfz alakját Goethe tette népszerűvé, Geyerét Hauptmann. Össze szokták e két darabot hasonlítani. Az egybevetés mindig a „Geyer“ hátrányára üt ki. Ami természetes is. „Götz“ fogyatékos composi- tiója daczára dráma, „Geyer“ nem az, hanem részletes történeti tanulmány. Mint ilyen elsőrangú. A kit a parasztmozgalom részletei érdekelnek, aki gyászos kimenetelének okait fürkészi, a ki bele akarja magát élni a korviszonyokba, a kor hangulatába, az élvezettel tanulmányozhatja a „Geyert“. Hat (egy előjáték, öt felvonás) egymás mellé állított képe előadja a würzburgi vár ostromától Geyer haláláig történteket (1525 május 5—junius 9). Hőse — maga a nép. Ezért is nagyban hasonlít a „Takácsokhoz“. Csakhogy abban van fokozódó cselek- vény, compositiója is egységesebb — itt se vezér, se cselekvény, se concentrátió. Négy felvonáson keresztül nem látunk mást, mint czivakodó parasztokat, akik beszélnek, sokat beszélnek, de nem cselekesznek. Van egy-két drámai jelenete (Tellermann).halála, Geyer meg-