Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

33 A második részben lázálmai erősbödnek, fokozód- nak. A halál angyala odalép ágyához; eltűnése után Hannele megálmodja megdicsőülését; megjelennek mindazok, kik szerették, jót tettek vele, anyja, a diakonissa, Gottwald tanító, hogy nagy pompával eltemessék. De megjelenik az öreg Mattem is, ki lesújtva a körülötte álló emberek gyanakvó tekintetétől és megjegyzéseitől öngyilkossági szándékkal elrohan. Végül az idegen képében megjelent Krisztustól hallja az üdv honának leírását:

Az üdv hona: nagy csodaváros, a hol Örök gyönyörűség, béke honol.

Márványbul a házak s mind arany a tető,

Ezüst csapú kútból piros bor foly elő.

Virágos az út ott mind, a fehér.

S a nászi harangszó véget sohsem ér.

Zölden ragyogó kupolái körül Száz rózsa fonódik, száz lepke röpül,

Tizenkét tejszínü hattyú kering.

Cseng rajtok a dagadozó pehely-ing . . Érczhang-átjárta légben szabadon Úgy ringanak édeni illatokon;

Csupa pompa a röptűk végtelene,

Szárnyuk suhogása halk hárfazene;

Kertek, vizek és Zion orma felett.

Úgy lengetik ott fönn zöld lepleiket . . .

Lenn ünnepies embermiriád Kéz-kézbe bolyong üde tájakon át . . .

Piros borral teli tenger is int,

Tündöklő testtel merül bele mind —

S elönti mind-mind a tiszta bíbor:

A fényes, a habzó mennyei bor;

És mire újjongva kelnek ki megint:

Megmosta Jézus vére mind!