Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

31 felháborodását sem, de érzi az önmeghazudtolás szűk« ségét. Mesterkéltség mindössze abban található, hogy ellenfelei mind többé-kevésbbé ostobáknak vannak feltüntetve. Wolffné (jellemzés szempontjából) Hauptmann egyik legsikerültebb alkotása.

A „Hannele“ (1893) sajátságos fordulóponthoz vezet. A naturalistikus mü keretében a romanticismus lehe árad itt felénk. „Álomkölteménynek“ nevezi a költő legszebb müvét. Mattem Hannele, az árva, az agyonkinzott leányka gyászos története, ki mostoha atyja bántalmazásai elől halált keres a tó vizében. Félig megdermedve kimentik és jóakarója, Oottvvald tanító a lázas, didergő gyermeket a szegények házába viszi. Lázálmaiban víziói vannak. Megpillantja mostoha atyját, kitől rettenetesen fél, úgy hogy a mellette őrködő (egy pillanatra eltávozott) diakonissa a kályha mellől emeli vissza ágyába az f elalélt gyermeket. Megjelenik elhalt édesanyja és vigasztalja. Ezt három fehér angyal váltja föl. Szép ifjú mind a három, vállukon szárnyak, fejükön rózsakoszorú. Hannele elragadtatással bámul az angyalokra, ezek meg ze- nckiséret mellett egymásután igy szólnak hozzá:

Köszöntést hozva jövünk mi Hozzád vak éjjeken által Az üdvök lehelletétől Reszket lágy tollazatunk.

Ruháink szegélyein ott leng A tavaszok illatozása,

Ajkunkon a hajnalodó menny Töndöklő bíbora ég.

Lábunk ragyogó sarujáról Hazánk zöld fénye sugárzik,

Az örök város kupolája Csillog szemeink fenekén. .