Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

- 29

nyát, Gertrudot s ennek segítségével hozzálátnak a mentési munkálatokhoz. Hosszas keresés után ráakadnak az elbocsátása után eltűnt Kramptonra, ki egy alsóbbrendű korcsmában húzódott meg; megnyerik házasságukhoz beleegyezését és a gazdag Strähler gyönyörű műtermet rendez be számára, hogy ezentúl nyugalomban tölthesse napjait festményei mellett szeretett lánya oldalán.

Krampton a „fin de siede“ embere. Gyenge ember, tehetsége a végzete. Ő is feleségének áldozta, mint Vockerat. A komédia sikerült, bár nem kifogástalan alkotás. Krampton egy megerőltetés nélkül mindenoldalról megvilágított jellem. Leánya önfeláldozása megható; Strähler a lelkes idealista. Hogy Kramptont a nyugalom, gyermekének boldogsága meg- gyógyitja-e, azt ép úgy nem jósolhatjuk meg előre, mint Scholz Vilmos meggyógyulását. A költő pedig nem tud az alkoltól szabadnlni — valóságos hadjáratot indít ellene. A mellékalakok legsikerültebbjei Janetzki a pedellus és Löffler a mindenes (a rendes bohózati alakok.) A hang már itt is szatrikus, azonban Hauptmann ebbeli tehetsége a

„Hódbundá"-ban (Der Biberpelz, 1893) nyilatkozik egész nagyszerűségében, Hanstein: '„futólagos tréfának“ nevezi. Ezt a megjegyzést kell szem előtt tartanunk, ha helyes képét akarjuk nyerni. Bizonyos tekintetben a „Takácsok“ folytatása. Korabeli állapotok szatirikus rajza. A szatírából bőven kijut Wehrhahn elöljárónak, a con- servativ junkernek, a ki a kis porosz város közigazgatásának feje. Nem törődve a sürgős orvoslást igénylő ügyekkel, minden igyekezetét a politikailag gyanús (radikális) elemek kifürkészésére fordítja; teszi ezt a legnagyobb energiával és buzgalommal (előléptetés reményében), de elfogultsága rendesen megtéveszti. A városban több merész lopásnak jöttek a nyomára, a tettes ismeretlen ; a kárvallottak panaszt emelnek, de az elöljáró említett politikai elfogultsága miatt a lopás elkövetője,