Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

vese, a másik egy ismerőse. A férfi a jelen esetben Vockerat János az állásnélküli doctor philosophiae, gazdag, vallásos szülők gyermeke. Tudományos müvet ír, de feleségének írói munkásságával szemben tanúsított részvétlensége elkeseríti. A véletlen az orosz származású Mahr Annát hozza házába, ki a zürichi egyetemen bölcsészetet hallgat. Találkozásuk Vockeratra végzetessé válik, mert Annában felismeri azt a lényt, aki „megérti“, akaratlanul megkedveli és vonzódik hozzá, felesége iránt pedig elhidegül. A férjét szerető, magát immár feleslegesnek érző nőt e tudat iszonyúan lesújtja. Anna végre belátja, hogy további jelenléte csak romlást hozhat a családra, távozik, de Vockerat nem tudja a válást elviselni és a Müggeltó hullámaiba temetkezik.

Meséje egyszerű és triviális. Ibsen „Rosmersholm“ és Bahr „Az új emberek“ ez. drámái ugyanezt dolgozzák fel. Vockerat esete nem egyedülálló, viselkedése inkább. A normális férfi — az igazi hős — belátva eltévelyedését, megbarátkozik a válás gondolatával, belenyugszik a változhatatlanba. Erre Hauptmann is gondolt, mikor azoknak ajánlja a drámát „a kik átélték“ — tehát nem keresték a halált. De hősünk nem normális ember, hanem afféle hysterikus, gyenge ember, mint Lóth vagy Scholz Vilmos. Barthels szerint „kiátIhatatlan, nyomorúságos alak.“ Minduntalan arról panaszkodik, hogy magányában (a Müggeltó partján, Berlin közelében) nincs ember, kivel gondolatait közölhetné, a ki megértené; nagyszerű tervéről, tudományos müvéről beszél, melynek megírásába fogott — valójában nem tesz semmit, csak beszél; főleg felesége, a férjét szerető, áldott jó teremtés ellen fakad ki, ki a szeszélyes, ideges férj zsör- tölődései, szemrehányásai, sértései következtében láthatólag elsorvad. Pedig nincs oka panaszkodni, ellenkezőleg: ő nem érti feleségét, mikor családjával, annak