Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

— 23 —

borra oszlanak: egészségesek (Buehnerné és leánya) és hysterikusok (a Scholz család). A veszedelmesen idegbeteg Vilmos az önfeláldozásig hű Ida oldalán (Helén hasonmása) remél boldogulást és boldogságot. Hogy lehetséges-e ez, arra nem felel a költő ; hogy a leány odaadással, szeretettel, hűséggel képes lesz-e kiirtani az öröklött kórt, mely jegyese lelki nyugalmát aláássa — azt nem hihetjük mindazok után, a mit láttunk. Több vonás emlékeztet az első darabra: a jó leány, a rossz környezet; hasonló a fordulat, mely más irányt ad a cselek- vénynek (Schimmelpfennig — Róbert); mindkettő családi katasztrófa. A vég különböző: ott pusztulás, itt remény. A „Béke ünnepe“ a kevésbbé sikerült alkotás. A költő végsőig feszíti a naturalismus húrjait, mikor bemutatja a minden irányban széthúzó család életének katasztrófa- szerű jelenetét, mely a családtagok örökös perpatvara és lamentálása folytán visszataszító. A hangulat förtelmesen változik: a személyek nem fejtik ki czéljaikab beszédjük szaggatott, gondolataikat egy czélzás, egy felkiáltás jelzi. Hatásos (bár túlzott) jelenet: a bocsánatkérés; erőltetett a kibékülés. Ida karácsonyi éneke ellenben nem mondható naivnak, mivel a karácsonyi hangulatból folyik. Sikerült a nők jellemzése (Ida, Buehnerné), gyöngébb a férfiaké, a minthogy Hauptmann férfiai általában „gyenge“ emberek (akárcsak a Grillparzeréi). A kirívó ellentétek kedvelése jellemzi e darabot is (Béke ünnepe — családi szerencsétlenség; Vilmos — Róbert; Scholz — Scholzné; Ida — Augusta stb.) Feltűnő a sok apró betű („a darabon kívül való jellemzés“) igy Auguste személyleirásánál, a kibékiilési jelenetnél. Scholz Vilmos a „hőmmé machinal“ prototípusa.

Ugyancsak családi katasztrófa az „Einsame Menschen“ tárgya. A cselekvény hordozója három ember: egy férfi és két nő. Az egyik nő a férd törvényes hit-