Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904
— 10 — 18. Nem fért tovább a szó a jó öregbe, — Uram, szeszélyedet ha zavarom, Ne vedd zokon: a gyöngeség növelte. Sötét ha van, — nincs mit tagadni benne — Beszélnem kell; a szokás hatalom. A nagy Pán tán halott — oly néma e vadon. A patkó-csattanás ha nem okozna zajt, Meghallanánk, vakond mint túrja a talajt, 19. ■— Hiszed hogy félek ? Nem dicsekedés, Tudom, amink van : mind ajándok, Istené ; Bizvást akad olyan, aki aligha feledé: Hol kard csörrent, ott voltam, tettre kész. Tornázva, víva, ütve, rontva ; Ha kell, úgy öt-hat ember is kevés ! Vitézül megküzdött e kéz ; Erős bizalmam volt e csontba ! 20. — Szóval: vér és hús hogyha ellenem, Mindig legény vagyok a gáton én ; De hogyha éjfelen utam a temetőre mén, Megvallom, reszket ám szivem s kezem. Hiába bátorság, elhagy a nyugalom, Ha szellemárny ijeszt mint látomány ; Mit használ akkor kard s karom, Vak ütlegek ha esnek hullva rám ! 21. — Teszem ha (ezerszámra példa) Törzséről leütöm fejét, El- sem gurult s legott a célra Két más fej üli meg helyét. Olykor maga a törzs a főt veszi S a nyakra ügyesen oda teszi. Hinnéd: kalap, melyet a széli lefútt; Mihez fogsz, ily rém hogyha közeledbe jut?
