Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904
— 11 22. — Tudod ugyan, hogy minden árny, Kakas, ha éjfélt hirdetett, Eloszlik mint a lehelet: Kísértet és tündérleány, De ez a rém külömb, mint mindenik: E rengetegben szerte nyargal, A háza nyílt, él és is'úk, eszik S mint mi, nem éjjel jár, de nappal. 23. — Kíváncsiságom felcsigázni, Mi tőled telt, szól Hüon, megteszed. ^okat hazudnak és fecsegnek: igy-úgy szellemek . . . A tanulatlan hisz mindent — akármi. Tudós jött egyszer hozzánk, nem volt tétova, Megesküdt égre-földre, hogy csak babona. Mi szellemlátók sorra kikapunk. Manicheus, hitetlen ! mond papunk. 24. Bor mellett sokszor volt nagy disputa, De ha Orbán süvegje a fejük fedé, Akkor lettem csak igazán buta : Latin szót annyit csúsztattak belé. Gondoltam: óh te két tudákos, Mit önszemem lát: az, csak az világos ! Szeretném, mondaná meg szellem, vagy manó : Mi hát valótlan és mi a való. 25. E közben a mi két barátunk, Nem tudni, hogy — egy parkba bejutott, A melyen át egymást szelő sok út futott, Hol azt se tudjuk, merre járunk A teli képű hold már felbukott S a mi csalóka szemvilágunk A félhomály még jobban megzavarja : Ösvényt kutatva erre, hol meg arra,
