Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904

— 8 —

10. Felkaptak lóra most s a pitymalat Köszönté őket úgy vadon alatt;

Szól Hüon most: a gondolat emészt,

Uram szava gyors tettre készt;

A legkurtább utón vezetsz, mondtad. Bagdad felé,

S úgy rémlik, már négy éve ülök e nyeregbe’.

— A legrövidebb út ez erdőn át vezetne,

De nem tanácslom, szólt a társ. ne tedd lábod belé.

11. Rossz híre van e helynek. Az bizony való,

Hogy aki bemerészelt, ott maradt foga ;

Nevetsz ? El nem hiszed ? Egy kis dühös manó E rengeteg ura, övé zsarnok-joga.

Csapatosan futkos benn róka, farkas őz.

Mint mi : jó ember volt megannyi —

Isten tudná csak a titkot megadni —

Reggelre milyen állatbör f'ödöz !

12. — Legyen bár ez a rengeteg,

Min át célomhoz törtetek:

Nem félek ! — lm könyörgök térden állva, —

Mert hidd el, inkább én halok s te élj.

E rossz manótól — mást ne is remélj —

Menekvés nincs, se futva, vagy tán szembe szállva. Hahogy pár nappal később érkezel,

Mindegy, Bagdadban úgy is idején leszel.

13. — Megyek, szivembe’ nincs ború Ha félsz, rivall a hős, maradsz !

— Nem, nem, kiált, Seraztnin, halni mindig szomorú, Urát más el nem hagyja, csak a gaz !

Ha akarod, követlek íme bátran ;

Isten segíts s te acqsi szűz anya !

— Sápadt Hüonnak elhangzik szava :

Előre ! Az öreg borzadva lép nyomában,