Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904
4fi. E szóval nyújt át a tündérkirály, Egy serleget. Finom arany s zománc. Az öreg, kit megbágyasztott a tánc, Ámulva nézi mert üres, amit kínál. — Ejh, szól a törpe, hol a bizalom ? Igyál ! Egy . . . kettő . . . akarom ! Szabódik még, de végre megteszi — S legott a serleg langni borral van teli. 47. S hogy nagy mohón fenékig felhajtotta: Melegség hatja át, ifjúit a kedve, Erében mintha friss erő pezsegne, Uj tettre vágyik izma, csontja ; Mint egykor ifjúkorba’ mely lefolyt S első urával a szent sírhoz elzarándokolt, Le a manó elé rogy bízva s hódolón S kiált: Hitem erős, mint hogyha szikla vón ! 48. Komolyan igy szól most a törpe a lovaghoz : — Károly parancsát ismerem ; Tudom utad Babilonig megyen : Veszélyt, vihart fejedre csapdos ; A véred áldozd szenvedelmeér’; Mit hillel s bátran rendezői: Az én élőimnél végezed. lm hős Hüon, fogadd kezemből kürtőmet! 49. — Ha lágy-szelíd a hangja, mit ereszt E kürt, mely úgy fordul akár a csigatest: Rád törhet akkor kard s gerely, Ha tetszik: akár a tízezer. Szünetlen táncban mind forog s pereg. Mint láttad, inig földre hull. De ha belőle dörgő hang tolul — Nekem szól úgy s én ott leszek ! a
