Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904
— H — 42. A faunus táncot forgó szélroham Gyorsítja meg vadul e közben ; Táncos táncossal úgy kering s rohan, Hogy öntüzében vész, mint hó a hőben. A hánykolódó szívnek alig van helye. Nem nézheti tovább a jó lovag szeme ; Gondolja: ennyi ifjú test mért veszne el ? S a törpétől kegyelmet esdekel. 43. A szép manó megrázza liljóm-vesszejét S legott megszült a bűvös kábulat. Szent Antal serge kövült ámulat. Ahány apáca, mintha sírból szállana eléd, Mind fut, ruhát hogy rendbe hozzon s fátyolt, Mely félrecsútzolt, míg tüzesen táncolt. Maga Serazmin ehez már öreg ; Erőtlen összerogy s hiszi, a guta üti meg. 44. — Uram, kiált, óh mondtam, ügye ! (hangja karcos) — Serazmin, szót se többet I monda törpe hevenyén; Tudom, hogy volnál bátor harcos, Be kár, hogy néha se eszed, se szived nincs helyén ! Vakon, a más szavára mért Ítélsz el engemet ! Szaká'ad már fehér, de gyerekes az elméd ! Vedd szívesen most ezt az enyhe leckét — S ti többiek egymásért vezekeljetek ! 45. A zárdanép pirulva eloson. A törpe az öregnek mond jó képpel: Hogyan, most is gyanús szemekkel nézel ? De mert derék vagy, hát elnézi Oberon. Vén cimbora, jer közelebb, Nos, légy barátom s ne gondolj csalásra; Fáradt vagy, vedd e serleget, S ürítsd ki egyszeri hajtásra 1
