Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

Zsigmond szerzőit s melynek szövegét Tatay István irta meg következőkép :

Hunnia mért mozog,

Zászlaja mért lobog?

Lengeti a jó hir s ébreszt tán reményt Verve az önkény,

Győztes a törvény,

S vértje alatt már szent lesz a jog.

Éljen a drága hon és a király,

Áldás, béke boldogítsa s némúljon A rút viszály.

Éljen a nemzet Új ezer évet.

Kérve-kérj ük a teremtőt:

Adjon a magyar nemzetnek Szebb s jobb jövőt!

A rhytmikus elevenségénél, a szólamok enyelgő váltakozásánál és összhangositásánál fogva is meglepő záródal hullámzásba hozta a már-már kimerült hallgatóságot, mely a tornacsarnokból kifelé özönlött, hogy kis idő múlva az „Árpád szálló“ dísztermében a diszlakomán újra találkozzék.

Az öblös diszterem meglelt a lakomázók zajos tömegével, mely inneniül fesztelen jókedvben hallgatta előbb a czigányzenét, utóbb a tanulóitjuság énekkarát. A hatások sokszerüsége mindinkább fokozta a társalgók zajos beszélgetését, melyet csak perezre szüntetett meg a pohárköszöntök olyan áradata, mely váratlanságával, szellemes tartalmasságával s a szeretetreméltó jókivánatok özönével örökös hullámzásban tartotta a kedélyeket.

Talán a véletlen játéka is úgy akarta, hogy e nevezetes emlékünnep benyomásai s meglepő élvezetei tovább ne fokozódjanak. Nem is volt épen nagyon érezhető annak hiánya, hogy az estére tervezett szavallati és zené-