Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

— 38 —

szeti hangverseny már fentebb is említett akadályok miatt elmaradt.

így is oly fényes nap kedves emlékével vált gazdagabbá a szarvasi főgymnasium története, minőt csak becsületes és hasznos munkával eltöltött száz év jutalma gyanánt tartogat az Isten a nemzedékek számára.

Hálásan megemlítem még az ünnepély leírása kapcsán azt is, hogy az intézetnek egykori növendékei közül többen az utolsó pillanatban akadályozva lévén a megjelenésben, nemes szivük indításából ösztöndij-alapra adakoztak s adományaikat üdvözlő levelekben és táviratokban jelezni kegyesek voltak. Hogy lehetne velük szemben elhallgatnom őszinte hálás köszönetünket, még ha neveik felsorolásától tiltakozó szerénységük tartóztat is.

Ezen felül köszönet adójával tartozunk azoknak is, kik a tervezett, de kivihetetlen esteli hangverseny fényének és hatásának emelésére szellemi áldozatokat hoztak megalkotott költői müveikben és alkalmi felolvasásaikban. És itt tartozom fölemlíteni Gajdács Pál, Rutkay Sándor, Czinkoczky Márton lelkész urak neveit, mint kik dolgozataikkal egy tervezett, de abba maradt emlékkönyv kiadását óhajtották tartalmassá tenni.

Úgy a közreműködőknek — kik különben mindannyian a főgymnasiumnak egykori növendékei voltak s ez is monumentum acre perennium — mint az érdeklődő közönségnek ezen lelkes támogatása mellett lehetett csak a vázolt százéves emlékünnepély az Alföld e régi fögymna- siumához méltó ünnepélylyé, melynek emléke sokáig örömmel tölti el lelkeinket.

A fényes nap leszáll az égről, Alkonyati fénye bearanyozza a környéket. Ilyen fényesen szállt alá a szarvasi főgymnasium százéves emlékünnepének napja. De alkonyati fénye a jövő század reményeit tünteti föl aranyos világításban a gondolkodó előtt. És e fény nem lehet