Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902
— Édes tanárink, édes álmot! Sírotokban is legyen áldott Még a haló porotok is. És te virulj, szép Alma Mater, Töltsd méltó ünnepül a mát el, S holnap munkára fel megint! Munkára az Isten nevében, S a hazaszeretet nevében, Az eddigi nyomok szerint! Szabolcska költeménye után Belenczéresi Dezső mondotta el alkalmi ódáját, melyet utóbb a „Békósmegyei Közlöny“ közölt. Sajnálom, hogy annak szövegével nem rendelkezem. Ezután szavalta el Szakái Antal Vili. oszt. tanuló, Zvarinyi Szilárd VII. o. tanulónak ódáját: Nézd a büszke Siont! Egy század emléke, Vonja glóriába ősi homlokzatát S a mi babért rája Pallas keze tépe, Lombjait öröklét fénye rezgi át. S mint a hold világa a homályos tájra Sugarait szórván, szemünk elé tárja A képet, min lelkünk lágyan révedez : Az emlékezésnek holdsugára ez. Roppant tengerében az örökkön-létnek Egy század egy vízcsepp, egy atom csupán ; Századok, ezredek, nyomon-nyomba lépnek, Ám megmarad művök lépteik után, És a kis mustármag, mit némelyik hinte Kihajt s a felhőkig sátrasodik szinte, — Az újnan jött korszak bámulva megáll! — Bibliai példa, — örök Ideál! Dobbanjon meg szíve a szent anyaföldnek, Hol az alkotóknak teste porladoz; Bár a rögök csupán porhüvelyét fődnek, Szellemük közöttünk lobog, él, lakoz.
