Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902
— 31 — tanár mondott el általános érdeklődést keltve úgy előadásával, mint az alább következő szép költeménynyel: Csodálatos ünnep ez itt ma; Együtt a ház örege, ifja, Az Alma Máter kebelén . . . Csak ö, — kit ünnepiünk öregnek, A jól lejárt százéve mellett: Néz ámuló arczczal felénk! Mi koszorút fonunk fejére, Hogy ezt a tisztes kort megérte. S múltját dicsérjük ; — Ő pedig Szép fiatal lánynyá varázséi, S ábrándozik szebb tavaszárúi, Mi még csak most következik! Mi áldjuk, mint az évet. őszszel, S Ő most jár jegybe a jövővel, Feje menyasszony-koszorús . . . — Hajh, de bár száz év neki semmi : Emléke mégis van ezernyi, Vegyest mosolygó és borús! Látta a nagy századot végig, Az álmatag hazát, a régit . . . Dal, ébresztő, itt is fakadt. A „függetlenség hőse“ itt élt, Sok ,.prózás költeménye“ itt kelt, A körösparti fák alatt! A szent csaták forgatagában : Fiai is ott küzdtek bátran, A Talpra magyar idején . . . — Ebből maradt tán az az ihlet, Mi később is, örökül innét Velünk jött szivünk rejtekén! Eszményt becsülni, bont szerelni, Sohse tanuljon hőbben senki: Mint a mi szívünk egykor itt!
