Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

a közönség, hogy azt az ott várakozókkal zsúfolásig meg- töltse. Itt aztán inkább iskolai jellegű örömünnep várt a hallgatóságra.

Megnyitotta ez ünnepet Orbán Árpád „Hazám, hazám“ kezdetű művészi szabású vegyes kara, melyet a szarvasi hölgykoszorúból és a férfikarból ez alkalomra összeállított vegyes kar szabatosan adott elő Lévius Ernő képzöintézeti tanár vezetése mellett. E kar szövege a következő:

Hazám, hazám, édes hazám Szent földedet el nem hagynám Bár a világ enyém volna Szivem mindig visszavonna Hazám, hazám, édes hazám Szent földedet cl nem hagynám.

Hirnes mező, lombos erdő Daltól zengő enyhe szellő

Szivem lelkem fogva tartja Istenem is azt akarja Hogy itt éljek, haljak érted Magyar hazám, magyar nemzet.

Erre az ünnepélyt művelődés történeli hazafias beszéddel megnyitotta ns. Haviár Dani, a fögymnasium felügyelője, kinek történeti tényekre alapított s úgy protestáns élelnézetet, mint igaz hazaszeretetet árasztó előadása megteremtette azt az egységes közhangulatot, mely az ünnepet a lélek ünnepévé avatja. Ezután kilépett Dr. Nemes Béla fögymnasiumi tanár s elszavallá következő alkalmi ódáját:

ÖDA.

Mint pásztorember, hosszan elmerengve,

Futó csillagnak járását lesi;

Csak néz, csak néz a bűvös égi rendre S elámulón káprázatnak veszi:

A lelkem mélázón a múltba téved;

Vílágol fénye s felhangzik szava;