Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899

lezve, sem fölöttes hatóságai által azok teljesítésére világo­san és részletesen utasítva. A sok ilyen nobile officium közül csak néhányat eme­lek ki az alábbiakban. Az ifjúság körében élő figyelmes tanárnak lehetetlen észre nem vennie, hogy vannak tanítványai között bátor­talanok, szerénységükben hamar csüggedök, mások akara­tával s befolyásával szemben gyöngék, engedékenyek, ki­ket adott körülmények alakítanak, önerejükből azonban nem igen alakúinak. Miért ne kelne alkalmilag ezek védel­mére ? Miért ne emelné föl rendre utasító, vagy kárhoz­tató szavát, mikor az iskolában, vagy az iskolán kívül észre veszi a védelemben erőtlenekkel szemben az erösza- koskodók zsarnokságát s végzetes, tán épen rosszra csá­bító visszaélését? Az utczai kutyák is azt űzik, marják, mely gyáván megfutamodik. A szilaj gyermekek között is sokszor az lesz a tréfálkozásnak, gúnynak, csúfolódásnak, megalázásnak czéltáblája, ki szerény, engedékeny, türelmes és kevés ellenállásra képes. Pedig ezek közül sokan tán épen nem érdemlik meg, hogy rajtuk szántsanak élénkebb természetű társaik. Álljunk csak olykor ezek oldala mellé, ébreszszük bennük a nemes önérzetet, önállóságuk tuda­tát s nemcsak hogy talpra állítjuk a már már megtapo- sottat, de lekötelezzük magunknak azt, ki tapasztalatlan­ságában már-már a helyzetet tűrhetetlennek vélvén, ma­gára hagyatva bizalmát veszti s elkeseredik. Apró tüszú- rások s csipkedések miatt sok gyermek panaszkodni res­téi s mégis halmozódik lelkében az erőszakosokkal való érintkezés kellemetlenségeiből a növekvő fájdalom, mely tanulói munkájában akadályozza s kedélyében megmérgezi azt, ki védelemre sehol sem talál. Az ilyen elhagyottnak, szerencsétlennek érzi magát az iskolai életben s nem csoda, ha elvágyik e kötelékből. Ellenben a mindenre figyelő ta­nárnak emberbaráti védelme, segítsége, bátorítása megeny­híti a helyzetet s vissza állítja az elkeseredöben a kellő önbizalmat, mely a sikeres tanulásnak s békés együttélés­nek föltétele. Tudotn, sokan őzt hozzák fel ez ellen : ne nagyon karózgassuk a gyönge növényt! Hadd emelkedjék a fejlődésre képes csemete önerejéből ! Csakhogy ne feled­jük, hogy a kertész is kibontja a futó füvek fojtó szálai­

Next

/
Thumbnails
Contents