Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899

9

ból a gyenge palántát, a mely a reá kúszó élösdiek súlya alatt elcsenevész. Magamról mondhatom, hogy korai árvaságom alázatosságra, s igénytelenségre utalt már zsenge gyermekkoromban. Szomorú helyzetem bizonyosan végzetesen befolyt vo'na gondolkodásomra s elhatározásaimra, ha jó tanáraim nem biztattak s bátorítottak volna arra, hogy csüggetcg lemondásból ne vonuljak minden hetykél- kedö elől hátra, de vegyem tol az elsőségért a versenyt olyanokkal szemben, kik tán inkább követelik, mint megérdemlik a figyelmet és elismerést úgy a tanulásban, mint egyéb vállalkozásban. Alkalmas pillanatban a tanár biztatása, bátorító helyeslése, jóakaró segítsége nagy jótétemény a gyöngére, ki a köztanítás és gyakorlati ügyesedés vállalatainál iskolában és iskolán kívül gyakorta megérzi, hogy életteljesebb, virgonczabb, élelmesebb, követelékenyebb társai feléje kerekednek, lefűzik, kijátszók és sokszor méltatlanul és kíméletlenül háttérbe szorítják. Vagy tán kisszerű és lealázó feladat lenne az a nevelőre, hogy szószólója legyen a gyöngébbeknek, védője az erőtlenebbeknek s bátorítója a csüggedöknek ? Nem gondolom, hogy a nevelés ügyéhez értő lelkes tanár kisszerűnek s lealá- zónak véljen oly teendőket és szolgálatokat, mikből a reánk bízott kiskorúak egyikének másikának jóvoltára nyílik kilátás.

Lekötelezi szenvedő tanítványait a figyelmes tanár azon gyöngédségével is, ha kivált azokat, kik családjuktól távol idegenbe szakadva élnek, magán lakásaikon olykor meglátogatja. Kivált azokra nézve hálára kötelező ez, kik betegség által kórágyhoz kötve szenvednek s fájdalmasan érzik az el hag yottság nyomorúságát. A háziakkal való bizalmas érintkezés, a kezelő orvos figyelmének kikérése, az ápolásra vonatkozó utasítások megadása s ellenőrzése nemcsak legtöbbször elősegíti a betegség enyhülését, de hálás köszönetre hangolja a szenvedőt, ki soha sem érzi magát annyira elhagyatva, mintha hosszas — tán kínos — betegségben senki feléje se néz. Ott, hol nyilvános kórházak adnak a beteg tanulónak menedéket, hol szakképzett ápolók, diakoniszszák forgolódnak a szenvedők körül, hol naponta többször meglátogatják jó orvosok betegeiket, ott fölmentve érezheti magát a tanár ezen em-