Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899
7 nem engedi meg, hogy tanítványainkkal csak az iskola falain belül foglalkozzunk, de utasít arra, hogy a reánk bízott kiskorúaknak egyéni alakulását, elágazó törekvését, bajait, örömeit, fogyatkozásait s előnyeit figyelemmel kísérjük s tölünk telhctöleg a legjobban irányítsuk. Jeles íróink egyike valóban dicső emléket emelt egyik kedves tanárának, midőn úgy jellemző, hogy az eléje fölvezetett gyermek kezdetben nem tudta, nem is sejtette, minő értelmi s erkölcsi hatáskörben él és fejlődik, midőn kedves tanárával naponta érintkezik. Alig tudott volna számolni róla csak egy is, hogy mi és mennyi az a hasznos tudnivaló, mit tanárának ajkáról s példaadásából naponta ellesett. Lassacskán mégis észre vette, hogy nem mer rendszereid tanára előtt rendetlenül, piszkosan megjelenni, hogy az igazságszeretö tanár befolyása alatt ö is kiemelkedik minden hazudozásból és álnokságból. És a mint öltözködésében tisztább, viselkedésében tisztességesebb napről-napra, úgy lesz beszédében is illedelmesebb, gondolkodásában mcgfontolóbb, vágyaiban mérsékeltebb s alakulásának minden nyílvánulásában igazibb, emberibb, öntudatosabb, műveltebb és jobb. Isteni adományon és önbírálatos tanulmányon egyaránt alapuló áldott hatása ez a hivatását szerető és híven betöltő igazi tanárnak. Ha ezt valamire becsüljük, kell is arra törekednünk, hogy egyéni előnyeink s erkölcsi jellemünk egész erejével és bensöségével elősegítsük a gondjainkra bízott fiatalságot fejlődésében s ne elégedjünk meg az iskola falain belül űzött tanítás munkájával kizárólag. — Ezen nevelői gondozás sokoldalúságát az ifjúság egyéni alakulásai, változó lelki állapotai, öröklött vagy megszokás folytán megerősödött jó s rossz hajlamai, a testi és lelki tehetségek elágazásai, a személyes összeköttetéseknek kedvező vagy kedvezőtlen voltára gondolva, kimeritüleg felsorolni s minden árnyalatában leírni és jellemezni lehetetlenséggel határos feladat. Nem óhajtok én most eme lehetetlenséggel megküzdeni, midőn ezúttal csak néhány oly teendőt említek íöl, melyben a hivatását szerető tanár sokat tehet, sőt lelkiismerete indításából tartozik is sokat tenni, még ha szorosabban véve nincs is erre sem rendtartásiig köte-