Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898
— BO kedik feljebb és ott is úgy forgolódik, hogy meglátszik, miként formáról, nyelvcsinröl tudata sincs: told, fold, változtat az eredetin, hogy ennek tartalmi mását adja, nem is sejtvén azt, hogy irodalmi műnél a forma átvál- toztával neme is változik: mást mond, mert máskép van mondva.“ S viszont Heltai — „a tartalommal együtt az eredetinek szólami formáját is át akarja ültetni; de midőn az idegen szabású beszédet nyelvünkre átteszi, ezt nem bírja mindig úgy ejteni, hogy a magyar beszédet természetes járásából ki ne vegye; általában azonban, bár mü- izlése nem szabályozott, mégis többnyire szerencsésen birkózik meg nyelvünk akkori fejletlenségével.“ íme Heltai bibliája, összehasonlítva legelterjedtebb bibliafordításunkkal, összehasonlítva egyrészt abból a czél ból, hogy érfékét megbecsülhessük, s másrészt hogy bebizonyítsuk, mekkorát hibázott a magyar Protestantismus, midőn annyira feledékenységbe engedte azt jutni. Isten óvjon, hogy ez összehasonlítás által Károli bibliájának érdemeit támadjuk! Érdemeit igazolta 300 éves múltja! De a midőn ennek érdemeit elismerjük, fokozott mértékben kell hangsúlyoznunk Heltai elfeledett bibliájának érdemét a mely ha nem is kúl- forrása többé a vallásos érzületnek, mindenesetre egyik legszebb eredménye a 16 ik század irodalmának, egyik legjobb tanúja nyelvünk fejlődésének. Hogy visszatérjünk bevezető szavaink egyik képéhez: valamint az óriási piramisok szilárd alapját egyes kis kövek képezik, - úgy Heltai bibliafordítása is méltán tekinthető egy darab kőnek, még pedig odakeveredett nemes kőnek azon alapban, melyet a letűnt századok a jelennek virágzó irodalma számára leraktak. Udvardíj Sándor.
