Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898

— 15 —

jelent munkán, kizárólag Hoffgre ff nevét leljük. Természetes ezek után, hogy Heltai, ha nyomásra készen állott volna is bibliájának többi része, nem óhajtotta azt ellenfelének keze alá adni. De kétségen kívül más ok is közrejátszott abban, hogy írónk munkásságában ezen (5 évi szünet beállott.

Történeti adatok bizonyiiják*, hogy Heltai az ötvenes évek közepén oly mértékben kezdte lába alól a talajt veszíteni Kolozsvárott, mely városnak eddig fölelkípászt'ora volt, a mily mértékben emelkedett a lángszavú Dávid Ferencznek tekintélye. Mem tartozik ide e reá nézve hátrányos aláhanyatlás körülményeinek közelebbi vizsgálása, legyen elég annyit említenünk, hogy Heltai 1556 elején lemond fölelkipásztori állásáról, s helyébe a lakosság Dávid Ferenczet választja meg. Ha más ok nem is volna, maga e válság írónk életében eleget mond, ha irodalmi munkásságának szünetelése felöl kérdezősködünk.

Ily viszonyok között telik el a hat év, melynek elvesztéséről maga Holtai oly szomorúan emlékszik meg Agen- dájában. De a válság szerencsésen elmúlt; 1560-ban újra megjelenik előttünk munkára és tettre kész alakja, újra felveszi az elejtett fonalat, midőn kiadja értékes bibliafordításának egyik legsikerültebb termékét, saját fáradozásának gyümölcsét e czim alatt: „Soltár, azaz, Szent Dávidnak ésegyébb prop hetaknac psalmu- sinac, avagy isteni dicsereteknec könyve: széj) summátskáckal és rövideden való értei- möckel.“ Négy leveles latin előszó előzi meg a fordítást, melyben János Zsigmondnak, a nagy János király fiának ajánlja müvét 1560 febr. 20-iki kelettel, mint a kolozsvári gyülekezet presbytere. Kifejti, hogy a jó fejedelemnek kötelessége nemcsak a polgárok élete és vagyona felett őrködni, de egyszersmind lelkiekben is gondozni őket és igy különö*) Jakab Elek „Kolozsvár Története.“