Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898

— 11

mint maga mondja előbb említett élőbeszédében: „Ni ha hármán s ni ha négyén is vo I t u n c együtt e m u n k a b a: Heltai Gáspár coloswari Föleik i- pásztor, Gyulai E s t v a n magyar p r e d i c a t o r. Ozorai Estvan és Wizakuai Gergely s c o 1 a mester.“ De a fordítás nem ment baj nélkül. A szöveg adta nehézségeken kívül egyéb külső nehézségek is gátolták az elöhaladást, a milyen volt pl. Martinuzzinak a váradi püspöknek és Izabella királyné helytartójának beavatkozása, ki helytartói minőségében gyakran tartózkodott a gyalui várban és a kolosmonostori apátságban, s a ki ép ezért hamar értesülést szerzett a fordításról. Jellemző erre nézve Hanernak „História ecclesiastical czimü munkájában található eme pár sora: „ Praemeditatam persecutionem (anno J54G) iám prosecpii volebat dictatoqve Coloswariensibus magna aeris mulcta, quod Gaspaius Heltai pastor ibidem cum synergis Omlatio (Ozorai) hungaro pastore et Georgio (Gregoiio) Vizakmanno Ludi rectore quosdam libros scrlpturae sacrae Latino et Ger- manico, idiomate Hungarico donassent, initium faciebat.“ Martinuzzi tehát, mint e nehány szóból kitetszik, kemény pénzbüntetést szabott Kolozsvárra, mint arra a városra, mely polgárainak nevezi a fordítókat. De hogy büntetésével nem riasztotta vissza a fordítókat, azt következtethetjük- abból, hogy az ó-szövetségnek több mint fele már az ötvenes évek elején készen állott a nyomásra, s mihelyt Martinuzzi 1551 decz. 17-én lehunyta szemét, az első rész rögtön megjelent.

Másik nehézség volt, mely inkább a kész fordítás elé gördült, egy megfelelő nyomdának hiánya. Magyarországon a 16-ik század 40-es éveiig mindössze két nagyobb nyomda működött: a brassói Honter Jánosé, mely 1533-ban alapittatott, s az uj-szigeti Apálhi Benedeké, melyen Erdösi Jánosnak ujtestamentuma 1541-ben megjelent.