Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897
32 — tanítás. Lehet, hogy kényelem érdeke is okúi szolgálhatott ez újítás behozatalánál, mert ebéd után kedélyes társalgás közben bajos erőt venni magunkon, s föllépni a tanszékre akkor, mikor már a gondatlan pihenés is megér- demlett s jól eső dolog sokunkra. Nem mondom, hogy ilyen személyes vonatkozású dolgokat az iskolai munka beosztásánál soha figyelembe ne vegyünk ;“”de mégis mindenkor az iskolának, a tanulóságnak komoly érdeke a döntő minden iskolai újításnál. Ezen alapon még sem hallgathatom el aggályaimat arra nézve, hogy kivált vidéki iskoláinkban egészségi, tanulmányi s nevelői érdekek koczkázata nélkül alig lenne a tanítás ezen újabban terjedni kezdő időbeli beosztása mindenütt előnyösen életbe léptethető. A 10—18 éves ifjú agyvelö-tömege a leggyorsabb kifejtést mutatja. Ép ezért e korban a szellemi élet alakulása is nagyon sokoldalú, gyorsan tartalmasodó s fokozatos szoktatás mellett mind több munkásság végzésére képesíthető. Mégis azt hiszem, korunk nem titkolható nyavalyája, a fokozódó és terjedő idegesség, oki összefüggésben áll azzal a túlfeszített munkával, azzal a növekvő erők arányát túllépő erőkifejtéssel, melylyel az ifjúságot iskolai és otthoni munkájában elhalmozzuk s a születéstől gyengébb tehetségű, de a mellett önérzeteset és dicsvágyót elcsigázzuk. Ezért nem tudom elképzelni, hogy az az egyfolytonosságban űzött tanítás, mely lehet tervszerű, czélszerüen változatos, lelkesen és módszeres ön tudatossággal végzett legjobb tanítói foglalkozás és foglalkoztatás, — ne jobban merítené ki a 10—18 éves ifjat, mintha a munkát apró szünetekkel megszakítjuk, melyek aztán, ha nem is a teljes pihenés perczei, mégis gazdagabb és változatosabb szórakozásra és felüdülésre nyújtanak alkalmat, mint nyújthat az, ha megszakítás nélkül szemléltetés, képzellelés, értelmes itélgetés, kézügyesség, rajz, testgyakorlás körében hurczoljuk meg a fejlődő embert, midőn mégis, — ha az iskolai czélnak megfelelni akar — mindig komoly önfegyelmezés, feszült f’gye'em és öntudatos gondolkodás mellett tehet csak a, tőle vált és sürgetett feladatoknak e'eget. Igaz, hogy ezen hosszabb önlevö munka után ott van aztán a délután-
