Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897
\ gymna^iumi tanítás napi időrendiéhez. A szék- és főváros iskoláiban a családi és társadalmi éleinek alakító befolyása alatt a tanítás újabban olyan időbeli beosztást nyert, hogy csak a délelőtti órákat tölti a tanuló az iskolában s délutánja zavartalan otthoni munkásságra s előkészületre van szabadon hagyva. A vidéki iskolák legtöbbje utánozza ez újítást. A czél közössége s a munkakör azonossága által úgy is rokonságban álló intézeteink aztán várják, nézik, ki indítja meg mindenfelé az újítást. Érdeklődéssel gyűjtik a tapasztalatokat arra nézve, hogy miben és mennyivel czélszerübb a tanításnak ilyen napi rendje s minő hátrányai vannak a régi munkabeosztásnak. Ezen felfogással szemben fölemlítem azon nevelés- tani elvet, hogy nem szabad ugyan elzárkóznunk iskolai életünkben a ezélszem újításoktól, melyekkel a fejlő társadalmi élet iskoláinkat időnként megoslromolja; de másrészt nem szabad mindent már csak azért is czélszerü- nok vélnünk, mert az divatos és új. E meggyőződésből indulva ki, fölvetem a kérdést: váljon gyakorlatinak előnyösnek, sürgősen alkalmazásba veendőnek tekintsük-e a gynmasiumi tanításnak olyan időbeli beosztását, minőt a fő- és székváros s tudtommal némely vidéki város iskoláiban alkalmazva találunk? Kik a tanításnak ezen időbeli beosztását ajánlják, azok részint a társadalmi élei újabb alakulásaira, részint a tanulók önállósítására, részint a tanárok érdekeire hivatkoznak. Nem merném mondani, hogy ezzel minden bizonyító erővel biztató tapasztalatot kimerítettem volna azon kérdés eldöntéséle nézve, hogy miért czélszei ü a délelőtti időre szorítkozó s megszakítatlan folytonosságban űzött
