Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897
— 24 kedély itjonti játékai, melyek virágról virágra szállongnak, képekben dúslakodnak, hanem a költő egyénisége egész valóját öntötte beléjük. Kortársaival ellentétben önmagágából merítvén tárgyait, nem volt kénytelen költészetének anyagát a külvilágban keresni; s azért költeményei nemes lelkesedésének, ép oly igaz, mint mély érzelmeinek hamisítatlan kifejezései. Motívumai: a hit sugallatai, a szerelem, a barátság és mindenek előtt a hazaszeretet alkotják költészetének örök becsű elemét. Klasszikus mintaképeitől vevén át a stílt és a modort fenséges tárgyai a gondolat és a kifejezés között lévő összhang bájával szólnak hozzánk. A régiektől kölcsönzött formában, a nehéz alkotási! stróphák- ban nem sok idő múlva legnagyobb ügyességre lett szert. Hogy Klopstock lyrája számára is a klasszikusoktól vette formáját, azt egyénisége és a kor műveltsége értetik meg velünk. Egyik oka bizonyára az lehetett, hogy a kor tudósai s műveltebb osztálya még windig tisztelő bámulattal csüggfek a klassz ids inas remekein, azokat, mint a művészi szépség tökélyét, utánzásra méltó mintáknak tekintették. Különben Klopstock maga is Piculában a görög-latin klasszikusok iránti tiszteletben növekedvén, az ö müveiket olvasta legelőször, tőlük vette az ösztönt és a forma benyomásait és érzékét, az ö müveiken tanulva, tette első költői kísérleteit és tehetségének tudatára ébredt. Közvetlenebb hatású ok, mely a klasszikus formák felé Klopslok figyelmét terelte, bizonyára az ókor remekművein fejlesztett aesthetikai érzésé volt; ez mulatta meg neki a német irodalom legjelesebb alkotásait teljes silányságukban, s összehasonlítást tevén a görög-római költészet remekeivel, azokban csak a forma úgy szólván külső sallangját, a rímet találta mélyebb gondolat és érzés nélkül; mig a klasszikus müvekben, az eszmék gazdagságának és a forma szépségének összeolvadásából a legszebb összhangot találta, addig korabeli lyrájának rímes formáiban nem találván érzést és gondolatot, a rímet egyhangú tartalmatlan csengésnek, eszmeszegénység takarójának tekintette, a mint ezt több költeményében, de különösen Vosshoz intézett ódájában mondja:
