Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897
— 23 — Klopstock azonban a lyra terén emelkedett legmagasabbra; ódái és elégiái nemcsak a német, de a világ- irodalomban is a költészet örök szép emlékei maradnak. Azokban nyilvánult tulajdonképen költői tehetsége; azokba önti lelke minden gazdagságát és nemességét az érzés meleg közvetlenségével, a képzelő tehetség szabadságával; azokban fejezte ki mind azt, a mi a kor idealis- musát képezte, s hatalmas erővel ragadta magával a kedélyeket. Igazi költői tehetsége még a legelvontabb tárgyakat is, melyekre elődeinek figyelme ki sem terjedt, a költészet szinaranyával vonta be. A hogy stylusával, mely eleinte csak nehezen indáit meg, a nyelvet lelke tüzében gazdagabbá, hajlékonyabbá, de szebbé és erőteljesebbé isátterem- tette, ép úgy alkotta meg mindenek előtt a vallásért s azután a barátságért, szerelemért és a hazáért dobogó szive az igazi költészetet, mint Herder mondja, a szív és érzelem költészetét. Erő és fenség, melyeket meleg érzelmes s égig tud lágyítani, egyesülnek benne; magas erkölcsi alapja, mely stoicus komolysága mellett fölemelő, költeményei becsét fokozza. Költészetében nincs égy léha gondolat, egy könnyelmű hang, egész iránya komoly és eszményi. Forma és tartalom tekintetében elévülhetetlen érdemei vannak Klopstock ódáinak; s ha e hatása nem is jelenik meg oly föltűnő, szembe szökő alakban, a mint azt „ Messiás "-áriái láttuk, az csak azon körülménynek tulajdonítható, bogy a költő maga e nemű költeményeit kevesebbre becsülvén, azok kiadásával sem igen sietett. De mindenütt, a hol kéziratban közkézen forogtak, lelkesedéssel olvasták, s ünnepeltté tették a költő nevét. A német lyra bensösége és változatossága soha nem emelkedett volna a klasszikái tökéletesség magas fokára, ha Klopstock e téren is nem végezte volna úttörő munkásságát; hiszen a német költészet legnagyobb költői, maga Schiller és Goethe ifjú korukban Klopstock müvein tanultak. S még manapság is, midőn a német lyra tetőpontját éri, ódái annak legkitűnőbb alkotásaival vetekednek. Bátran mondhatjuk, hogy a XIX. század egy költeménye sem mutatja annyira az érzelmi költészet mivoltát, mint az ö dalai. Azok nem csupán a phantásia és a
