Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1895

— lObun, mely a magyarországi latinság szókészletét összefoglalta, egylegyűjtötte volna, nincs. Finálynak 1884-ben megjelent nagy szótára igyekszik ugyan itt is pótolni a hiányokat az által, hogy nagy számmal középkori latin szavakat is vesz fel keretébe, de épen a czél, mely Finályt e szótár összeállításában vezethette, tette lehetetlenné a középkori latinságra való bővebb kiterjeszkedést. Ö középiskolai szótárt készített, a latin klassikusok szókincsét dolgozta fel, neki tehát a 8—10000-re menő középkori latin szót szótárába foglalni lehetlen volt.

Újabban az akadémia vette kezébe a dolgot s 1892-ben Bartal Antalt bízta meg a magyarországi latinság szótárának megszerkesztésével, ki azóta folyton dolgozott s a szótárt rövid idő múlva elkészíti. E czikk Írója a véletlen s a Bartal czikkei befolyása alatt kezdett a magyarországi latinsággal foglalkozni. A véletlen juttatta kezébe Bongar- sius Jacobusnak 1600-ban Frankfurtban kiadott Bérűm Hungaricarum Scriptores Varii Historici, Geographici czirnii gyűjteményét. E gyűjteményben 23 kisebb és nagyobb történeti munkácska látott első vagy ismételt kiadásban napvilágot. Köztük van ThuróczinakChronika Hungarorumja, Rogerius Miserabile Carmenje, Galeottus Martins „De Matthiae Corvini, Hungáriáé Regis, egregie, sapienter, iocose diclis et factis“ ez. müve s azonkívül több oly munkácska, melyek koruknak jelentékenyebb vagy kevéshbé jelentékeny eseményeit, vagy a saját szerzőik élményeit örökítik meg a nagyobb történeti események keretén belül. A történelem szempontjából talán nem bírnak e kisebb müvek valami különös értékkel, hiszen maga Bongarsius, a gyűjtemény kiadója is igy ir róluk előszavában : Varios et ingenii varii auctores in hunc veluti fascem coniectos: quosdam certe nec Ince hac dignos, si extarent alii potiores. Séd in história maximé id verum est, quod Plinium dixisse Plinius refert: Nullum esse librurn tarn malum, ut non aliqua parte prodesset. Majd ismét: „Posteriores aliquot, nisi qui loca ipsa describunt et explicant, aggregandos censeo compilatoribus rumusculoruin, qui historiarum, scilicet, volumina in nundinas conficiunt, ut animos pascant hodiernae plebe- culae: qua nullám fuisse umquam fabularum novarum