Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1895
— 11 — cupidiorem existimo.“*) Mindamellett ez írók a XVIlI-ik században újabb kiadást értek meg, 1746-ban Schwandt- ner .1, G. Bécsben ujra sajtó alá rendezte s Bél Mátyás előszavával bocsátotta őket útnak. A két kiadás, eltekintve attól, hogy Schwandtner más Írókat is felvett gyűjteményébe, nagyon különbözik egymástól egyrészt a szöveg pontos közlése, a magyar helynevek és tulajdonnevek helyessége, másrészt a nyomdai kiállítás tekintetében is. A Bongar- sius féle gyűjtemény tele van nyomdahibákkal, rövidítésekkel, a magyar neveket a mint Bél megjegyzi exterorum auctorum ritu sokszor az érthetellenségig elferdítve közli, a Schwandtner féle gyűjtemény tisztán olvasható, az előbbi kiadás hibáit kijavítja, a magyar neveket helyesbiti. Épen azért a gyűjtött szókincsnél a Schwandtner kiadására hivatkozom. Készemről nem is szándékoztam a gyűjtemény Íróinak történeti hitelét vizsgálni, hanem vettem őket ahogy vannak s figyelmemet csak a szókészletre irányítottam. S etekintetben munkám elég gyümölcsöző volt, mert bár 6 iró (Thu- róczi, Ranzanus, Rogerius, Galeottus stb.) müvét és szókészletét, mint a mely már fel van dolgrzva, figyelembe nem vettem, mégis 600 700 oly szót találtam, mely vagy semmiféle szótárban nincs meg, vagy más eltérő jelentésben használatos. — Irányadó volt itt elöltem is az, a mit Bartal követ szótára összeállításában: összegyűjtöttem mindazon szókat, melyek a Finály-féle latin-magyar szótárban nem fordulnak elő, vagy egészen más jelentésben találhatók. Természetes, hogy a gyűjtött rn/agot ez értesítő keretében egészében nem közölhetem. A középiskolai értesítőkben közöli értekezéseknek nem is az a czélja, hogy szoros értelemben vett tudományos kérdéseket teljesen eredeti, önálló kutatás alapján s a szaklapok módjára tárgyaljanak, hanem felfogásom szerint arra valók, hogy a középiskolai *) Magyarul: Különféle és különböző jellemű Írók vannak e miibe, mintegy nyalábba összefűzve ; némelyek persze még e napvilágra sem méltók, ha volnának mások, megfelelőbbek. De a történelemben nagyon is igaz, a miről, hogy (az idősebb) Plinius mondotta (az ifjabb) Plinius állítja. Egyetlen egy könyv sem olyan rossz, hogy valami tekintetben hasznos nem lehetne. A többi egynéhányat, kivéve azokat, a kik magát a vidéket Írják 1c és ismertetik meg, azt hiszem, a mendemondák szerkesztőihez kell sorolni, a kik persze vásárra készítenek történeti könyveket, hogy jól tartsák a mai nép kíváncsiságát, melynél azt hiszem soha egyetlen egyse vágyott jobban a mesékre.
