Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1894
22 gánál fogva kiváló tanférfiut, ki a tanulók létszámát 42-ről csakhamar 200-ra felfokozta s ezzel a m.-herényi főgymnasiumot ismét vidékszerte jó hírnevűvé tette. Mindezek daczára Benka Ádám halálával (fl829) s a helyét elfoglaló Jankovich János lajosfalvi pappá történt megválasztatásával mind érezhetőbbé vált az intézetnek bizonytalan jövedelmi források mellett fel-fel tünedező életkőptelensége. Tomásek Pál igazgatása alatt a tanárok a csekély fizetés miatt panaszkodnak, az intézők tehetetlenségük érzetében kétségeskednek s mindinkább föltolakodik annak gondolata, hogy az esperes- ség főgymnasiumán kivált a jövedelmi források fokozása és biztosítása által sürgősen segíteni életszükség. Ekkor a szarvasi előkelők, Simon Sámuel esperes, Hollebranth János városi főjegyző, Boczkó Károly járási szolgabiró tanakodni kezdtek a jó lelkű szarvasi földbirtokosság képviselőjével, gróf Bolza Józseffel. Feltárták előtte a helyzetet s meggyőzték azon sokszoros előnyről, melylyel az espe- rességi főgymnasiumnak Mező-Berényből Szarvasra leendő áttelepítése járna. A nemeslelkű gróf hallgatott a lelkes rábeszélőkre, de még inkább emberszerető jó szive indítására s érdektársaival egyetértve meghozta a kellő áldozatot. 1834. január 7-ről kelt adománylevelet állíttatott ki gróf Bolza József, gr. Batthány István hitvese, született gr. Bolza Antónia és gr. Mittrovszky Vilmos hitvese, született br. Schröffl Mansberg Josefa, mint szarvasi nagybirtokosok nevében, melynek értelmében a
